Sziasztok,

először is szeretném megköszönni, hogy a csoportban lehetek!

Azért írok ilyen formában nektek, mert nem szeretném berúgni az ajtót a csoportban, ahol semennyire nem ismernek. Csak jönnék egy bedobott ötlettel/kéréssel, mint abszolút külsős. Amennyire ismerem a pszichológiát – marketingesként is tudni kell róla – egy ismeretlent mindig gyanakvással fogadunk, legyen az termék, vagy ember. Sokkal könnyebb a befogadás, ha jobban ismerjük, vagy esetleg más mond róla pár szót.

Ezért mondanék magamról néhány infót. Ennek a levélnek egy változatát a csoport adminok már olvasták, de talán nem baj, ha ti is tudtok rólam valami kevéskét.

Művészeti iskolában tanultam, majd zenetanári diplomát szereztem. Voltam (nagyon rövid ideig) bányász, hosszabb ideig tanár, zenész, biztosítási ügynök, tréner, autókereskedő, folyamatszervező, online üzletág igazgató, webáruház marketingese. Jelenleg egy ügynökségnél dolgozom, ahol digitális kampányokat készítünk a kicsi cukrászdától a multi cégekig, nagy biztosítókig, emellett weboldalakat építek és fotózom.

Ez utóbbi foglalatosság több, mint hobbi; gyerekkorom óta volt kamerám, de igazából pár éve használom komolyabban a fotós tudásomat, miután OKJ-s képzésen szereztem kiváló oklevelet, valamint rengeteg önköltséges tanfolyamra jártam és gyakorlati tapasztalatokra tettem szert. Fotózom nagyobb rendezvényeket (https://www.mediahungary.hu/), tüntetéseket, kisebb eseményeket, de dolgozom iskoláknak (tablófotó), készítek családi fotókat (esküvő, keresztelő stb), hívnak portrékat készíteni, sporteseményekre, színházba.

Már gyerekkoromban is eléggé „fejlett” igazságérzetem volt. Ez az idők múlásával sem változott, a mai napig nehezen viselem, ha embereket megbélyegeznek, alacsonyabb rendűnek tartanak, kiközösítenek, jogokat csökkentenek bármilyen mondvacsinált, vagy politika okok miatt. Különösen irritál, ha azért csorbulnak jogok, azért bélyegeznek meg embereket, mert ebből valakiknek hasznuk származik, nem érdekli őket, hogy mások emberi mivoltába taposnak bele. Ide tartozik nálam az, amit az LMBTQI közösség tagjaival tesz a regnáló kormányzat. És ez ellen szeretnék tenni az én kis egyszerű eszközeimmel.

Régóta tervezem, hogy – amennyire lehet – átfogó képet tudjak fotós eszközökkel mutatni a szivárványcsaládok életéről.
Fontosnak tartom a témát, mert – mint mindannyian látjuk – a tolerancia, megértés, empátia egyre fogyó eszköz nem csak Magyarországon, hanem a világon egyre több helyen.

Az emberek mindig is tartottak és féltek az ismeretlentől, és sajnos erre sokszor bizonyos érdekkörök is rájátszottak, rájátszanak. Szeretnék egy olyan „unalmas” és „érdektelen” anyagot összeállítani, ami megmutatja, hogy mindannyian ugyan olyan emberek vagyunk; ugyan úgy örülünk, ugyan úgy bánkódunk, ugyan úgy szeretünk, ugyan úgy átkozódunk, ugyan olyan kedvesek, vagy épp mogorvák vagyunk.

Mindenki.

Szerintem már maga a szivárványcsalád megnevezés is valamennyire bélyeg, hiszen nem is kellene nekünk ezeket a családokat sehogy sem neveznünk. Nem kellene senkire jelzőket aggatnunk. Mert a család az család, a szeretet az szeretet.

Az „unalmas” és „érdektelen” jelző csak ebben a kontextusban értelmezhető. 

Azt gondolom, hogy ha be tudnánk mutatni a családok életét, akkor a bevezetőmben is említett gyanakvás néhányaknál átfordítható lenne megértéssé, talán szeretetté is. Szerintem az emberek születésüktől fogva alapvetően jók, csak a környezetük, a neveltetésük, a megélt tapasztalataik viszik el valamilyen irányba őket. Hiszem, hogy empátiával, közös gondolkodással, beszéddel, intelligens vitával, vagy a képek erejével lehet a rossz berögződéseken változtatni. Nem gondolom, hogy ez egyik pillanatról a másikra következik be, de – mint tudjuk – az ezer mérföldes út is egy lépéssel kezdődik.

Korábban olvastam a Háttér 2016-17-es tanulmányát e témában és láttam, hogy akkor készültek szöveges riportok családokkal. A Telexen olvastam Janecskó Kata cikkét, illetve megvan Pintér Luca – Ajpek Orsi képriportja, szintén a Telexről. Látom, hogy az RTL-en megy egy riportsorozat is a szivárványcsaládok életéről. Azt gondolom, hogy a „projektemmel” ezt a sort tudnám erősíteni, egy más csatornán, más aspektusból, más formanyelvet használva, kiegészíteni a képet.

A korábbi fotós megoldásoknál egy kicsit átfogóbb képet szeretnék bemutatni – amennyiben találok olyan családokat, akik felvállálnák azt, hogy képes riportot készítsek velük. Ahogy az adatokat olvasom, jelenleg több, mint 4000 örökbefogadott gyermek van szivárványcsaládok körében, így azt gondolom, hogy talán nem elvetemült vállalkozás legalább 10-ük sorsát, mindennapjaikat, ünnepeiket megmutatni. Ha lehet, egy olyan széles spektrumot szeretnék megmutatni, ami szinte leképezi Magyarországot. És nem feltétlenül csak olyanokkal készülne riport, akik gyermeket nevelnek, hiszen egy család gyermekkel, vagy gyermek nélkül is család. Az elképzelésem nem csak egy fényképalbum, hanem szöveges tartalom is. Olyan információk, melyek megmutatják az embereket. Ahogy korábban írtam, ez lehet boldog, vagy szomorú történet, hétköznapi, vagy különleges, egyszerű vagy bonyolult. Olyan sokszínű, amilyen sokszínűek vagyunk mi, emberek. Szövegben és képben.

A projekt már régóta a fejemben van – valójában az előző választások előtt akartam nekikezdeni, de volt némi reményem, hogy talán előnyére változik Magyarország. Akkor nem vágtam bele a munkába, viszont most a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémiára járok és az általam nagyrabecsült oktatóim újra lendületet és inspirációt, valamint támogatást adtak. Igaz, azt is mondták, hogy nem kis fába vágtam a fejszémet. A kihívásokat viszont szeretem.

A projekt kimeneteként a következőket tudom elképzelni:

• lefoglaltam a szivarvanycsaladok.hu domain nevet, ahol szeretném megjelentetni a riportokat, képeket.
• a fotóriportok könyv formájában is megjelennének, ha máshogy nem megy, magánkiadásban.
• az anyagból készülne fotókiállítás

Mivel ilyen széles spektrumú fotós projekt ebben a témában még nem készült azt remélem, hogy a többi projekttel (pl. RTL) összekapcsolódva, azt kiegészítve erősíthetnék egymás hatását.

Örülnék, ha látnátok a tervemben fantáziát és egy jó anyag jönne össze egy jó cél érdekében.

Köszi, hogy elolvastad,

üdv:

Joe