Professional photography
Kiadásra szánt lakásról készültek belső fotók Budapesten, a Hegedű utcában
A megbízó ki szeretné adni az ingatlanát. A hirdetésekhez, melyek a Booking.com-on is meg fognak jelenni szeretett volna olyan képeket, melyek az ingatlant jó színben tűntetik fel.
Ehhez – nagyon helyesen – nem elégedett meg mobillal készült fotókkal, hanem rám bízta a belső terek fotózását.
Sokan azt gondolják, hogy manapság bőven elég, ha mobillal körbefotóznak egy lakást – „jól van az úgy” alapon. De ha ki is szeretnék adni, akkor muszáj a fotóknak professzionálisaknak lenni; ezzel is mutatva a kiadó igényességét és önmagával szembeni elvárásait. Nagyon nem mindegy, hogy egy nemzetközi – de akár hazai – hirdetési portálon megjelenő vizuális elemek mit sugallnak az adott helyről.
Bíztatok minden ingatlan kiadással foglalkozó magánszemélyt, ingatlanirodát, hogy a kiadó épületeket, lakásokat, házakat, nyaralókat profi képekkel hirdessék meg. Adjunk magunkra!
Időnk volt a fozózásra, így most nem kellett rohanni. Viszont – tél lévén – korán sötétedett, ezért mindenképpen 4 óra előtt kellett megejteni a fotózást, hogy legyenek még az ablakon beszűrődő külső környezeti fények is. Ne csak a nagy feketeség látszódjon az üvegek mögött.
A fotókat – kivéve a részletképeket – nagylátószögű objektívvel kell készíteni. Ahhoz, hogy a lehető legkisebb legyen a képeken a torzítás és lehetőleg ne utólag kelljen megpróbálkozni a hibákat korrigálni, érdemes nagyon precízen beállítani az állványt (enteriőr képeket mindig állványról fotózom), mert egy pici dőlés is akár kidobásra ítélhet egy fotót (nagy látószögnél otrzulások keletkezhetnek, amit utómunkával bizonyos esetekben nem lehet korrigálni).
Sajnos a Sony kalibráló jelzései nem túl precízek – sem a dőlést, sem a billentést nem lehet tizedmilliméter pontossággal beállítani csak a jelzések alapján – ezért egy ilyen fotózáson a legtöbb időt a beállítások veszik el.
Ahol pedig olyan részek vannak a készítendő fotón, ahol nagy a fényérték különbség és a gép szenzora ezt már nem tudja kezelni, ott több fotó készül. Az alulexponálttól – így lehet pontosan rögzíteni az egyébként kiégő részeket – a felülexponáltig – itt pedig a bebukó részek lesznek jól kiexponálva. Majd ezeket a képeket szoftveresen egybegyúrjuk (összerakjuk HDR-ben).
Ennél a projektnél fontos volt a fotós állvány használata. Két okból is: egyrészt a a gép pontos beállítását segítette (sem dőlni, sem előre-hátra bukni nem szabad a gépnek, hogy a szenzor teljesen párhuzamos legyen a falakkal), másrészt nem akartam fényfestéssel bajlódni, így hosszú záridőket alkalmaztam a pontos expozícióhoz. Az állványszettem a Manfrotto 190xPRO3-as, hozzá egy precízen állítható Manfrotto 410 Junior Geared állványfej.
A nagylátószögű képekhez a Samyang AF 14mm f/2.8-as objektívet használtam míg a részletfotókhoz a Sony 16-35mm f/2.8 GM lencséjét csavartam fel a Sony A7RIII-as fényképezőgépre.
Kattints a projekt bélyegképére a megtekintéshez!